Az, hogy ki találta fel ezt a nyomási eljárást, valószínűleg örökre titok marad. A gyökerek minden esetre az óra- és kerámiaiparban keresendők. A tamponnyomás közvetlen elődje a svájci óraiparban ismert és korábban alkalmazott un. „decalcier” eljárás, melynek során egy zselatintamponnal vitték fel az óraszámlapra a számokat. A hatvanas évek végén fedezték fel a tamponnyomást más iparágak számára is, és a szilikontampon bevezetésével valamint az újonnan kifejlesztett gépekkel az eljárás új életre kelt.

Hogyan működik?

A tamponnyomás egy indirekt mélynyomási eljárás. Egy sík lapba, azaz a klisébe bizonyos mélyedéseket maratunk, ez a nyomatkép. Ezeket a mélyedéseket töltjük meg festékkel, majd egy sima, rugalmas szilikonkaucsukból készült bélyeg a klisére rányomva (a szilikon festéktaszító)  felveszi a festék egy részét, és átadja azt a nyomandó tárgyra. A festékátadó bélyeget nevezzük tamponnak és maga az eljárás is innen kapta elnevezését.


Mit nyomhatunk?

Tulajdonképpen egyszerűbb lenne azt meghatározni, mely anyagok nem vagy csak bizonyos körülmények között nyomhatók. A tamponnyomás rengeteg egyedi megoldást ajánl a legkülönfélébb  anyagú és alakú testek megnyomásához: fa, üveg, kerámia, műanyagok,  fémek, papír, bőr, agyag, stb.

Előnyök

A szilikonkaucsuk rugalmasságának köszönhetően a tampon a festék leadása során felveszi a nyomandó tárgy alakját, ezáltal válik lehetségessé a nem sík felületek tamponnyomása. Egy tampon kialakítása függ a nyomandó munkadarab alakjától, a nyomatkép fajtájától, helyzetétől, méretétől. A magasságkiegyenlítő szerkezet alkalmazásával lehetőség nyílik a különböző magasságban elhelyezkedő felületek egyszerre történő megnyomására is.

Részletes információkat a „Tamponnyomás technológiája „ c. kiadványunkban találhatnak (magyar nyelvű)

Tamponnyomási példák